SZÍNHÁZ | Amiben megtaláltam önmagam

Sziasztok! Sajnálom, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, de az időm a nullára csökkent - mint ahogy az éberségi szintem is a fárasztó és hosszú napok után. Viszont fantasztikus hetem volt, remekül éreztem magam, és eljött az ideje, hogy megosszam veletek az élményeimet! (Illetve, hogy megköszönjem, hogy egy hét kihagyás után se hagytatok el véglegesen...♥)

Ahogy már a fenti képről is elmondható, járok színházba. Egy ideje nem csak nézőként, szereplőként is megjelentem és elmondhatatlanul élveztem! De, hogy is kezdődött ez az egész...?

Biztosan mindenki emlékszik, hogy többször levezettem már a múltamat: a félős, csúnya kislány új iskolába megy, nincsenek barátai, majd történik valami, ami mindent megváltoztat. Hogy mi volt ez? A közösség. Pontosabban: EZ a közösség. 

Mikor kilencedik osztályba mentem, összeszedtem a bátorságomat és jelentkeztem az iskolai színjátszókörbe. Jól indult a dolog, az első darabunk elég alternatív lett: de nagy sikert vonzott maga után, illetve egy megyei bronzminősítést. A próbák során összeértünk és egy baráti társasággá váltunk. Azért más ez, mint a többi barátság, mivel nem nevetjük ki egymást. Ha valami vicces, akkor mindenki nevet, és nem egy emberen, hanem vele együtt. Mondhatnám, hogy a suli csodabogarai vagyunk, így találtunk egymásra. Mindenki másban jó, más szerepre alkalmas, így állnak össze a sikeres darabok.

A csapatba minden évben érkeznek új emberek. Vannak akik két hét után lelépnek, mert rájönnek, hogy ez mégsem az ő világuk, de akik maradnak életre szóló élményt kaphatnak - és nem mellesleg rengeteg örömet és jó társaságot. A próbákon nem lehet unatkozni, mindig van feladat: még ha csak beszélgetünk is. Órákon keresztül tudunk együtt fecsegni - a jelentéktelen dolgoktól kezdve a legmagasabb eszmefuttatásig. Nem kell egyikünknek sem szégyenkeznie, ha valami "nem oda illő" jut eszébe, mindent ki lehet mondani. Kérdezni sohasem szégyen, őrültködni pedig egyenesen kötelező.

Úgy érzem ezzel a csapattal nem csak pár jó havert, hanem egy kis családot is nyertem. Mivel különböző évfolyamokból érkeztünk, a fiatalabbakat óvják az idősebbek, a kicsik játszanak a nagyobbakkal. A csapatot összefogó - elismert színésznő és közéleti személyiség - pedig lépten nyomon új dolgokat tanít nekünk.

Visszatérve arra, hogy miért csappant meg a bejegyzések száma a blogon: a március és az április a két legsűrűbb és legfontosabb hónap egy iskolai színjátszócsoport életében. Most vagyunk túl két színházi fellépésen - amiket a képeken is láthattok, illetve lent még találtok infókat -, illetve gőzerővel készülünk az iskolánkban minden évben megrendezésre kerülő Művészeti Bemutatóra. a jövő hónap elején pedig Diáknapok - erről a Fejér megyei rendezvényről talán már Te is hallhattál. Ezzel egy időben jön az Országos Diákszínjátszó Fesztivál, ahol szintén jelenésünk van. Szóval: SZURKOLJATOK! ♥

Bojtárból tündérkirály - Vörösmarty színház

Nos, ha unatkoztok és szeretnétek egy kicsit művelődni, szórakozni, kikapcsolódni - esetleg felidézni a János vitéz eseményeit, kicsit alternatív módon - kattintsatok a linkre és nézzétek meg az előadásunkat (másik 10 iskola közreműködésével)! Pszt: a Vasvári a harmadik! ;)

Ennyi lennék mára! Sajnálom a túl kevés bejegyzést, de hamarosan mindent bepótolok! Addig is kitartást és legyetek jók!

Puszi és ölelés,

SR Blog.