hétfő, november 17, 2014

INSPIRATION | Igenis, számítasz


Sziasztok Drágák! Elsőként is köszönöm a sok Facebook like-ot és a csoportba való jelentkezéseket - nem is beszélve az oldalmegjelenítésekről és 97 feliratkozóról! Egyszerűen mesések vagytok! ♥
Egyébként... Hogy érzitek magatokat? Remélem jól. Azonban ha egy kicsit magatok alatt vagytok, ismét egy bátorító, erősítő poszttal érkeztem. Ma arról szerettem volna írni, hogy még ha nem is gondolod, fontos vagy és nem ok nélkül jöttél e világra. Valahol, valamikor meg fogod találni a célod - ha eddig még nem sikerült - és az ehhez vezető úton nem kell egyedül lenned! 
Ha felkeltettem az érdeklődésedet és kicsit együtt érzel ezzel a gondolattal - olvass tovább! :)



Naponta emberek százai kelnek fel és mennek el úgy otthonról, hogy nem érzik magukat teljesnek, megfelelőnek. Nem képesek boldogok lenni, mert valami hiányzik az életükből. Szerintük ez egy kis teljesség, annak az érzése, hogy valaki mindig lesz melletted - bármi történik is. Érezni azt, hogy az emberek észreveszik ha esetleg lehajtod a fejed, vagy arrébb lépsz egy társaságtól. Ha valaki mindig felkapja a fejét, ha nem vagy ott - egy ember, akinek mindig hiányzol. Elmehetnék most mindenféle szerelmi és baráti irányzatba, lelki problémák mélyre-ásásáig - de úgy gondolom, ennek nem itt van az ideje. Csak egy mondatot szeretnék "tanítani": IGENIS, SZÁMÍTASZ. Még ha nem is érzed magad teljesnek, mintha egy részed hiányozna, ha szerinted nincs körülötted mindenki, akit szeretnél, hogy ott legyen - akkor is számítasz. Talán pont az az ember hiányolja nap, mint nap a közelséged, akiről nem is gondolnád. És mielőtt most pesszimistán leszólnál, hogy "Ugyan már... Légy realista!" - honnan tudod, hogy nincs igazam? Igenis képes vagy csodát tenni, még akkor is, ha nem hiszed el. Képes vagy szeretni és szeretettnek lenni - a barátaid, családod, s a hozzád közelebb/távolabb állók által.


Ha nem érzed magad elég fontosnak, talán csak egy kis időre van szükséged. Időre ahhoz, hogy felfedezd magadban a jó tulajdonságokat és hogy ne csak a rosszakra koncentrálj. Abban az esetben, ha megerősítésre van szükséged - beszélj egy közelebbi baráttal, vagy családtaggal. Mondd el neki, hogyan érzel (lehetőleg olyannak, akire tudod, hogy számíthatsz és nem fog kinevetni), biztos vagyok benne, hogy nem fog eltaszítani magától és a végén egy jót nevettek majd együtt az egészen. Talán te magad is elcsodálkozol, hogy miért hitted azt, hogy senkinek nem számítasz.
Azonban vannak olyan idők, amikor épp egy jó barát sincs közel - s a telefont sem veszik fel, illetve bezárkóztak egy teljesen wifi mentes búra alá. Ekkor egy darab papír és ceruza is segíthet: írd fel a jó tulajdonságaidat, majd ragaszd a tükörre, hogy minden reggel láthasd majd őket és eszedbe jussanak, hogy nem vagy rossz ember. Vagy csak nagy betűkkel firkáld fel, az "Én is számítok./Én is fontos vagyok." mondatokat, legalább annyiszor, hogy elhidd. Ha vizuális típus vagy, illetve könnyebben tanulsz jegyzetelés útján az iskolában - ez segíteni fog. 
Mikor nincs kedved írogatni, a Tumblr is megteszi - számomra afféle második otthonná vált mára. :)


Sokszor töltjük fel magunkat olyan érzelmekkel, gondolatokkal, amikre igazából nincs szükségünk. Ha a telefonoddal egy homályos, vagy félresikerült képet csinálsz - azonnal kitörlöd, nemde? Hát akkor a felesleges és buta gondolataidat miért takargatnád? Csak magadnak ártasz azzal, ha mindenen túl sokat gondolkodsz és stresszelsz. Nem kell felizgatnod magad a "semmin", még ha az abban a pillanatban a világ legnagyobb problémájának is tűnik. Szánj magadra egy percet, lélegezz mélyeket, ülj le és gondolj bele "Tényleg megéri ezzel ennyit foglalkoznom?" - főleg ha a szükségtelen érzelmi halmozásnak már lassan sírás lesz a vége... (Azonban ezt az opciót sem szabad elítélnem, mert egy jó sírás sokszor rengeteget segíthet.)
Ha a felgyülemlett érzelmek miatt érzed magad semmisnek és feleslegesnek - könnyíts magadon. Szintén kérheted egy melletted álló személy segítségét, illetve a papíros megoldás is még mindig ott van...


Mindenben lehetsz te a legtökéletesebb - azonban lesz minimum egy ember, aki kritizálni fog, nem az építő, hanem a durva, negatív módon. De... miért is kéne neked mindenkinek megfelelned?! Kinek kell megfelelned? Magadnak! Kit érdekel, hogy hány személynek nem vagy szimpatikus az adott minutumban, ha magadnak jó vagy. 
Ne hagyd, hogy az olyan emberek árasszanak el a "nem vagyok fontos" érzéssel, akik a te számodra sem jelentenek semmit. Ne légy a kutyájuk, a parazitájuk, a bohócuk... Nem éri meg! Légy önmagad és hidd el, hogy ott van az a másik embercsoport, akiknek tényleg jelentesz valamit! 


Ha mások képesek arra, hogy erősek maradjanak - még akkor is, ha abszolút feleslegesnek érzik magukat - te miért ne lennél rá képes? Ugyanolyan jó vagy, mint mások - sőt. Meg merem kockáztatni, hogy többet is érsz, mint egyesek. Legyen meg benned is ez az egészséges egoizmus! (De ne vidd túlzásba...) Mindenki felkel reggel, még ha a napja értéktelennek is ígérkezik. Megcsinálják, túlélik, próbálják élvezni... Te miért tennél másképp? Légy erős, csajszi! Állj a sarkadra és tiporj mindenki a földbe, aki szerint nem vagy elég jó és nem számítasz! ;)

Remélem Titeket is egy kicsit több pozitív gondolattal sikerült elárasztanom így a hét elején és sikerül továbbra is színesben látni a jövőt! :)
Kitartást és jó jegyeket kívánok!

Puszi és ölelés,
SR Blog.

6 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a cikket, habár nem miattam íródott, és most talán nem is vagyok mélyponton, tudom, hogy ez segíteni fog, ha odakerülnék, így el is mentem.
    (Jó, nem valami nagy komment, de gondoltam, ennyi is számít)
    Wendy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy olvastál és írtál nekem. :) Számomra minden komment nagy dolog, sokat számít mindenki véleménye!

      Törlés
  2. Szia! Biztos vagyok benne, hogy ezt egy segítő posztnak szántad, és ezt értékelem is, és biztos van olyan akinek sokat segítettél vele, de van egy olyan pont, amikor ez nem segít. Magamat veszem példának. Elhiszem, hogy van valahol egy, vagy több olyan személy akinek hianyzom, de most amikor rájössz, hogy az a személy, akit mindennél jobban szerettél, nem áll melletted, az egy borzalmas érzés. Főleg, ha ez a tulajdon apád.

    Ui.: a blogod nagyon szeretem, és nem akartalak megbantani vele, csak én így érzem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem az érzéseid, és tudom, hogy nem sértésnek szántad. Szívből kívánom, hogy javuljon a kapcsolatod édesapáddal - még ha ez (gondolom) nem is oly egyszerű...

      Törlés
  3. Istenem, mit nem adtam volna az ilyen bejegyzésekért, amikor én voltam önértékelési zavaros középiskolás...
    Nagyon klassz blog! Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés

Kérlek írd le a véleményed kommentben, ha megteszed, nagyon szépen meg fogom köszönni, hogy időt szántál rá! További szép napot! :)