hétfő, október 20, 2014

INSPIRATION | Az optimizmusról


Hey Drágáim! Hogy telik a hétvége? Remélem jól... De, ha mégse annyira akkor jövök és egy random poszt-eleji-bejelentéssel feldobom! (Azaz, hogy szeretném.) Ki az aki izgatott a Halloween miatt? Hát én - és remélem Ti is! Ugyanis: egy új kezdeményezés indult el, aminek keretében pár blogger összefogott és szombaton (2014. 10. 25.) egy közös témájú posztot fogunk megjeleníteni! Ha neked is van blogod és szeretnéd tudni a részleteket, csatlakozz a Facebook csoportomba, majd írj nekem privát üzenetet és megbeszéljük a dolgokat! Várjuk továbbiak jelentkezését - és természetesen olvasói aktivitást! ;)
Most pedig legyünk egy csöppet optimistábbak, mint tegnap! 


Az utóbbi hetekben észrevettem, hogy az egyébként feltörekvő optimizmusom, jóval alábbhagyott - afféle mélypont következett. Semmi nem akart összejönni: a jegyeim romlottak, veszekedtem a hozzám közelállókkal, a blogos dolgaim és "leállni" látszottak... Csupa rossz gondolat költözött a fejemben, és megint a régi, depresszív énemre kezdtem hasonlítani. Egy este miután végig gondoltam mindent, rájöttem, hogy annyira nem vagyok normális, hogy saját magamat taszítom bele ebbe. Persze, természetesen vannak külső hatások is, de hiszek benne, hogy minden fejben dől el. Ha készülök egy dolgozatra, de mégis azt gondolom végig, hogy rossz lesz - az lesz. Ha tudom, hogy meg lehet oldani egy problémát veszekedés nélkül is, azonban az ellenkezőjeként cselekszem - nem lesz jó vége. Ha minden hülyeséget elkezdek össze, meg vissza gondolni, csak még jobban elsüllyedek a mocsárban. Tehát, itt volt már az ideje, hogy megkapaszkodjak a reménysugár és az optimizmus egy aprócska gallyában és kihúzzam magam a futóhomok mélyéről. Nehéz volt, de úgy érzem most boldogabb vagyok. Ezzel poszttal ezeket az időket szeretném lezárni. 


Lehet, hogy közhely - de igaz: nem kell mindenben a rosszat látnod! Tudod ki csinálja ezt? Egy iszákos, százéves macskás néni, aki a hamut is mamunak mondja. "Ugyis' le fog esni! Ugyis' elhagy majd a férjed!" Ismerős mondatok? (Minden amerikai filmben benne van....) Szóval ilyen vagy? "Úgyis rossz lesz a dolgozatom..." "Sosem leszek szerelmes..." Gondoljuk csak át, és fogalmazzunk az optimista realizmus módszerével! "Rossz lesz a dolgozatom - ha nem tanulok." - Tehát leülök az asztalomhoz, és csak azért is kidolgozom azokat a csúnya matekpéldákat. "Soha nem leszek szerelmes - ha nem állok fel és kezdek el ismerkedni." - Szóval most felveszem a legcsinibb szettem és kimozdulok egy kicsit itthonról.
Máris jobb, ugye?


Az sem jelent megoldást a problémáidra, ha másokon vezeted le, vagy másokat hibáztatsz. "Rossz lett a matekom, mert a Juli nem súgott." - Biztos vagy abban, hogy ez a másik hibája? "Tudod mit?! Menjél innen, és hagyjál engem békén a nevetséges kis ötleteiddel, most rossz napom van!" - Fél óra múlva pedig keresheted a kifogásokat és magyarázkodhatsz, mert nem akartad megbántani...
Arra akarod kilyukadni, hogyha neked mélypontod van, vagy egy nem kellemes időszakon mész keresztül, azért nem biztos, hogy mások a hibások. Egyáltalán mi közük hozzá? Vehetünk keményebb példákat is... Elhagyott a barátod. Rendben, megosztod a barátnőiddel, kitárgyaljátok mekkora egy szemét is az illető - de hetekkel később is ezt akarják majd hallgatni? Ha a depresszióba menekülsz, és ezután minden pasit elkezdesz elítélni - mert az ex-barátod szemétségére emlékeztetnek -, sőt a csajokat - mert megcsalt azzal a ribanccal -, akkor nem csak te, hanem a környezeted sem lesz boldog. Teljesen érthető, ha ki vagy bukva egy ideig, de fel kell állnod. Nem gyötörheted magad miatta az örök időkig, azon gondolkozva, hogy "Hol rontottam el...?!"


Tudnod, hogy a valóság sajnos nem egy tündérmese - és mindig lesz valaki, akinek nem fog tetszeni, amit csinálsz. Lehetsz a legjobb, a legügyesebb a dolgodban, ha valakinek más az ízlése, egyértelmű, hogy nem fog neki tetszeni. Emiatt nem kell kibuknod - minden rossz mellé, valami jót is kapsz; akkor is, ha nem veszed észre elsőre. 
Az emberek is megérdemelnek annyit, hogy ne oszd ki őket, minden egyes nem tetsző szavuk után. Inkább csak bólogass, vagy normális hangvételben közöld, hogy a te véleményed nem egyezik az övékkel - de ha megbántod az illetőt csak neked lesz rosszabb az utána jövő magyarázkodás.


"Ez a legrosszabb, ami valaha történhetett velem!" - Sajnálom, de rá kell döbbentselek arra, hogy NEM. Ennél lehet mélyebben is lenni, de... miért lennél mélyebben, ha a magasban jobb? Miért éreznéd magad megalázva, amikor jobb, ha felnéznek rád? Egyébként is, egyszer majd nevetne nézel vissza erre a kis "incidensre": "Istenem, milyen hülye is voltam fiatalabb koromban..."
És a dolgok egyszer fent, egyszer lent járnak - mint az óramutató! A tetőpontról lefelé süllyedünk, majd lentről megint felfelé közelítünk, és ismét jó lesz! Csak maradj optimista és ne éld bele magad a rosszba!


Az utolsó, amit tudnod kell, az az, hogy ha nem élsz az álmaidnak, csak forogsz a mókuskerékben, sosem leszel boldog. Nem, nem azt mondom, hogy szökj el a suliból és menj el 100 forintból világot látni - ugyanmár. Inkább kezdj a suli mellett valami kreatívat. Vagy csak simán cseppents egy mosolyt az arcodra, amiből mások ihletet meríthetnek. És később meg fogod köszönni magadnak, hogy nem csak a "tanulás és tanulás és még több tanulás" elvet élted, mint egy zombi, hanem kimozdultál, új embereket ismertél meg - és a jegyeid is valószínűleg jobbak lesznek, ha nem kell azon aggódnod, hogy a lélegzésen és a gondolkodáson kívül nem csinálsz mást...

Remélem, hogy eggyel optimistábbak vagytok már most és ahogy telnek a napok, egyre könnyebb lesz vállra venni a problémákat, majd átlépni rajtuk. Higgyétek el, én már attól jobban érzem magam, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Szeretnék még sok hasonló posztot írni és ha Ti is vevők vagytok rá, jelezzétek kommentben! :)
Szóval köszönöm, hogy vagytok és további szép, optimista életét kívánok! 

Puszi és ölelés, 
SR Blog.

2 megjegyzés:

Kérlek írd le a véleményed kommentben, ha megteszed, nagyon szépen meg fogom köszönni, hogy időt szántál rá! További szép napot! :)